A két lány évek óta
volt jó barátságban.
Gyerekek voltak,
amikor összeismerkedtek, de azonnal megtalálták a közös hangot egymással.
Barátságukat a távolság sem gyengítette meg, pedig az egyik lány egy
Tisza-parti kisvárosban, a másik pedig a fővárosban élt. Amíg iskolaidő volt,
sűrűn váltottak levelet, nyáron pedig két-három hetet mindig együtt töltöttek –
így ápolták a kapcsolatukat.
Ha a nyári szünetben Pesten
voltak, eljártak a Városligetbe napozni, a belvárosban kirakatokat nézegetni,
vagy a Vidámparkban, Állatkertben ütötték el az időt.
A kisvárosban azonban
a kamaszokat már egészen más szórakozás várta… A diszkó!
Olyankor egész szombat
délután ruhákat próbáltak.
Mikor végre eldöntötték,
mit viselnek aznap este a diszkóban, felváltva töltöttek órákat a fürdőszobában
hajmosással és sminkeléssel. Amikor elkészültek, elégedetten mosolyogtak bele a
tükörbe, és elindultak szórakozni.
Az út hosszú volt a
szórakozóhelyig, ahol szombatonként a kisváros fiataljai összegyűltek táncolni,
de ők ezt cseppet sem bánták. Végig tréfálkoztak egymással, sokat nevettek, és
eszükbe sem jutott félni a folyóparti bokros úton.
A diszkóban pedig már
várta őket az ismerős baráti társaság, akikkel átmulatták az éjszakát.
Táncoltak,
beszélgettek, megittak néhány boros kólát, és rengeteget nevettek…
*
Sok évvel később két
asszony ül egymás mellett, kávét kortyolgatva.
Mosolyogva idézik fel
az együtt töltött nyarakat – félszavakból értik egymást.
Bár továbbra is messze
laknak egymástól, és néha hónapok, évek telnek el egy-egy
találkozás között, ők mégis jó barátok azóta is.
Szerencsére a férjeik
hamar megkedvelték egymást, a gyerekeik jól megvannak együtt, így – ha csak
ritkán is -, de összejár a két család.
Ilyenkor az
asszonyokból pillanatok alatt újra kamasz lesz, akik boldogan mosolyogva idézik
fel fiatalkori emlékeiket, és néha-néha elhalkuló hangon kérdezik egymástól:
emlékszel…?
És emlékeznek.
A vasútállomáson
töltött éjszakára…
A hajnali motorozásra…
A Holdfénytáncra…
Aztán egymásra
nevetnek cinkosan, elégedetten, és boldogok, amiért a napi gondokon, felnőtt problémákon túl
valamikor részük lehetett a felhőtlen, gondtalan kamaszkorban is.
És az időtlen barátságban.
Vannak közös emlékeik.
Közös titkaik, amik
örökre megmaradnak nekik.
Emlékek és titkok,
amik újra élnek, amikor ők ketten találkoznak.
Olyankor újra
előbukkan az a két valamikori fiatal lány is, és boldogan nevet a világba…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése