A telefonbeszélgetés jó félóráig
tartott, és a fiatal nő boldog volt, hogy hallhatta az édesanyja hangját.
Örült, hogy újra kellemesen elbeszélgettek, ugyanakkor végtelen szomorúság is
szorította a szívét. Mert most sem volt – nem
lehetett – őszinte ahhoz az emberhez, aki őt mindennél és mindenkinél
jobban szerette.
Beszélgettek a kislányról, aki édesen
aludt a kiságyában. Büszkén mesélte, hogy már megszólalt, és „mama” volt az
első szava. Megígérte, hogy legközelebb olyankor telefonál majd, amikor a kicsi
is ébren van, és a szülei a számítógép monitorán keresztül gyönyörködhetnek egy
szem unokájukban.
Édesanyja nehezményezte, hogy most
nem az interneten keresztül társalognak, de a fiatalasszony azzal mentette ki
magát, hogy nem akarta a gyereket felébreszteni. Inkább a telefonjával
bezárkózott a fürdőszobába, onnan beszél.
Addig, míg el nem búcsúztak
egymástól, hősiesen tartotta magát, és igyekezett vidám, könnyed hangot
megütni.
Ám, miután kikapcsolta a készüléket,
olyan elemi erővel tört ki belőle a sírás, hogy kénytelen volt a szája elé
törölközőt tenni, nehogy kihallatsszon a zokogása.
Szégyellte magát. Szégyellte, mert
becsapta az anyját. És szégyellte, mert ismét gyáva volt.
Nem merte elmondani, hogy bántja
valami.
Valaki…
Már kislányként is szép volt,
kamaszként pedig egyenesen gyönyörű. Ő volt a sztár a fiúk között, minden
ujjára legalább két-három udvarló akadt. A lányok halálosan irigyelték, mégis
mindegyik vele akart barátkozni, és a népszerűsége fényében sütkérezni.
És ő élt az adottságaival.
Néha visszaélt.
Büszke volt és boldog, hiszen a lába
előtt hevert a világ. Azt tett, amit akart, és azzal, akivel akarta. Senki nem
tudott ellenállni a vonzerejének. És ő nemtörődöm módon gázolt át az összetört
szívű férfiak hadán.
Nem volt lelkiismeret furdalása,
amikor egyik napról a másikra faképnél hagyta az aktuális kedvesét.
Nem érdekelte, mert úgy hitte, neki
mindent szabad.
Igaz, kissé meglepődött, amikor az
egyik lecserélt lovagja egy szép napon elé állt, és szinte megátkozta. Azt
kiabálta, hogy egyszer őt is eléri a végzet, egyszer őt is megbántja majd
valaki, és akkor kamatostól visszakapja mindazt a fájdalmat, amit ő okozott
másoknak.
Igen, meglepődött a prófécián, ám a
szokásos flegmaságával megrántotta a vállát, és emelt fővel továbbállt.
Fogalma sem volt róla, hogy a szavak
alig pár év múlva valósággá válnak…
A fiatalember, akivel egy baráti
vacsorán ismerkedett meg, ugyanúgy a társaság középpontja volt, mint ő.
Csinosabbnál csinosabb nők vették körül, ő pedig kedve szerint válogathatott
közülük. Jól menő üzletemberként mindent és mindenkit elért, amit, és akit
akart.
Ugyanolyan hatással volt mindenkire,
mint a lány.
Ám, amikor ők ketten szembe kerültek
egymással, a világ megszűnt létezni számukra.
Nem láttak senkit, csak egymást.
A fiú rajongva imádta, de a
ragaszkodása mégsem keltett visszatetszést a lányban. Sőt, örömmel fogadta a
vallomásokat, a virágcsokrokat és az ajándékokat.
Boldog volt, amiért egy vonzó,
kedves, figyelmes partnerre tett szert, és nem tűrte, hogy bárki, akár a szülei
is egy rossz szót szóljanak a szerelmére.
Mert a szülők egyáltalán nem nézték
jó szemmel a kapcsolatukat.
Egyszerű emberek voltak, akik
idegenkedve szemlélték a drága autóval száguldozó, a pénzt két kézzel szóró
udvarlót.
Az édesanyja ugyan igyekezett barátságosan
viselkedni, és megkedvelni a fiatalembert, az apja azonban mereven elzárkózott
mindenféle közeledési kísérlet elől.
Nem bízott fiatal férfiban.
A lány erre csak nevetve legyintett,
hiszen tudta jól, hogy apja, - ugyanúgy, mint a legtöbb lányos apja -,
féltékeny a gyereke választottjára.
És hiába volt minden ellenérzés,
hiába volt minden szó, a fiatalok hamarosan összeházasodtak.
A lány pedig biztos volt benne, hogy attól
kezdve az élete gyökeresen megváltozik.
Csak azt nem tudta, hogy mennyire…
Az első pofont alig egy hónappal az
után kapta, hogy a férje szülővárosába költöztek, a minden igényt kielégítő
luxus házba.
A férfinak jól ment az üzlet, és nem
engedte, hogy az ő kis felesége dolgozzon. Az asszony elégedetten vette
tudomásul, hogy a férje ennyire kíméli és kényezteti őt, és azzal töltötte az
idejét, hogy folyamatosan szépítgette magát. Naphosszat vásárolgatott, és kozmetikushoz,
manikűröshöz vagy fodrászhoz járt.
És várta haza a párját.
Aki egy nap csak este tíz után került
elő, és feltűnően virágos volt a kedve.
Amikor a felesége szemrehányón
megkérdezte, merre járt, elsötétült a tekintete, és megütötte az asszonyt.
Utána persze sírva könyörgött, hogy
bocsásson meg neki, és a stresszt, meg az italt okolta a tettéért.
Másnap drága ékszert és hatalmas
csokor virágot hozott engesztelésül, és megesküdött, hogy soha többé nem emel
kezet élete szerelmére.
A felesége pedig megbocsátott neki,
mert szerette.
És ugyanezért bocsátotta meg a
második, a harmadik, meg a sokadik pofont is…
(folytatása következik)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése