Eső után

A fiatal nő kora hajnalban arra ébredt, hogy odakint zuhog az eső.

Ingerülten a másik oldalára fordult, és mindent megtett azért, hogy ismét el tudjon aludni.

De nem járt sikerrel.

Az agya immár dolgozni kezdett, és a gondolatai az előtte álló nap problémái körül kergetőztek.

Utálta az ilyen hajnalokat, mert nem tudott kipihenten munkába menni, és tudta, hogy a hangulata ennek következtében egész nap nyomott lesz.

Később a szakadó esőben jó húsz percet várt a buszra, így aztán bőrig ázva ért az irodába.

Azonnal készített magának egy forró teát, és mialatt az iratokat rendezte az asztalán, abban reménykedett, hogy nem fogja rázni a hideg.

A délelőttje – várakozásának megfelelően – pocsékul sikerült, ezért határozottan rosszkedvűen ment le ebédelni az irodaház földszintjén működő étterembe. Nem szeretett itt enni, mert az étel nem volt igazán jó minőségű, de a környéken az egyetlen Burger Kingen kívül nem volt más hely, ahol meleg ételhez juthatott volna. A gyorsétterem egy sarokkal odébb volt, az eső pedig továbbra is fáradhatatlanul esett, így a két rossz közül a nő a kisebbiket választotta.

Az étterem tele volt öltönyös-nyakkendős és kiskosztümös vendégekkel, akik mind az irodaház dolgozói voltak.

Ő is beállt közéjük a sorba, és bízott benne, hogy legalább egy üres asztal lesz még, ahová leülhet a tálcájával. Miután kifizette a kétfogásos menüt, bosszúsan nyugtázta, hogy minden asztal foglalt. Gondolatban megvonta a vállát és elindult a kijárat felé, hogy felvigye az ebédjét az irodába, amikor az egyik asztal mellől felállt egy magas, szőke férfi, és hozzá lépett. Kedvesen rámosolygott, és meginvitálta őt az asztalához.

A nő zavarba jött, és szeretett volna nemet mondani, ám a lába nem az agyának, hanem a szívének engedelmeskedett, és követte a férfit.

Akit korábban már látott, és határozottan vonzónak talált.

Ám az álmában sem jutott eszébe, hogy a férfi is észrevette őt.

Pedig így volt.

Ezt a másnapi közös ebédelésük alkalmával árulta el.

Miután elmondta magáról, hogy elvált.

A nő pedig azt, hogy egyedül él.

A harmadik napon már nem pusztán az ebédlőben találkoztak, hanem a férfi elkísérte őt a buszmegállóig.

A hétvégén pedig közös programot szerveztek.

Két héttel később a fiatal nő kora hajnalban arra ébredt, hogy odakint zuhog az eső.

Magában elmosolyodott, a másik oldalára fordult, és mélyen alvó partneréhez bújt…

Már nem volt rossz kedve, és nem gyűlölte az esőt, hiszen nemrégen éppen egy ilyen napon kezdődött a boldogsága…