Álom

Álmodott.

Újra ugyanazt az édes álmot látta, ami megrészegítette és elvarázsolta, ugyanakkor félelemmel is eltöltötte…

Az óceán partján kisebb csoport ácsorgott a szikrázó napsütésben.

A szél a hajukba kapott, meg-meglebbentette a nők ruháját, és felkavarta kissé a homokot.

De senki sem törődött vele.

Kíváncsian tekintgettek a parti kunyhó felé, és vártak.

Őt várták.

Eközben a kis házikóban mindenki elkészült a feladatával, és csatlakoztak a kint gyülekezőkhöz.

Ő pedig egyedül maradt.

Még egy utolsó pillantást vetett magára a tükörben: frizura rendben, ruha rendben, virágok a kézben.

Nagy levegőt vett, és kilépett a kunyhóból.

Az ő haját is megborzolta a szél, de a margarétából font koszorút nem tudta lefújni a fejéről.

Hófehér, térdig érő, szűk fazonú vászonruhája kihangsúlyozta gömbölyödő pocakját, de hát ez is volt a cél.

A margarétákból álló csokrát a hasa előtt tartotta, úgy sétált oda mezítláb a barátaihoz.

Látta az elismerő pillantásokat, hallotta a dicsérő szavakat, de most egyiknek sem szentelt nagy figyelmet.

Csakis az Ő reakciójára volt kíváncsi.

Ő ott állt a parton a pap mellett, fél lábszárig felhajtott fehér vászonnadrágban, mezítláb, felgyűrt ujjú fehér ingben, és mosolygott.

Magas volt, karcsú és gyönyörű.

Míg ő kis csokrával a kezében óvatosan lépkedett a szerelme felé, újra rácsodálkozott a férfira.

Rövid, enyhén őszülő barna hajára, ápolt szakállára és vakító kék szemére…

Nem hitte el, még mindig nem, hogy ez a hihetetlenül vonzó ember őt választotta párjául.

Pedig igaz.

És azért gyűltek össze a barátaik, hogy szemtanúi legyenek az ő egybekelésüknek.

Hogy meghallgassák az ígéretet: jóban – rosszban kitartanak egymás mellett.

Hogy soha, senki nem állhat közéjük.

Mikor végre odaért hozzá, rajongva feltekintett az imádott arcba.

A férfi rámosolygott, magához ölelte, és el sem engedte a szertartás végéig.

Miután a pap házastársaknak nyilvánította őket, a férfi lehajolt és lágyan, szerelmesen megcsókolta őt, a feleségét.

Sosem akart kibontakozni az ölelésből, és sosem akarta abbahagyni a csókot sem.

Mégis meg kellett tennie, mert a barátaik gratulálni akartak nekik.

De mielőtt ez megtörténhetett volna, ő kissé hátra lépett, és nevetve mutatott a hasára, amit addig a virágcsokor takart: a hófehér ruhára egy hatalmas szív volt rávarrva margarétából…

Már nem álmodott.

Nagyon is ébren volt.

Érezte ugyanazt a hitetlenkedő örömöt és boldogságot, amit az álmában élt át.

Pár pillanatig még eltöltötte ez a csodálatos érzés, aztán egy másodperccel később már összeszorult a szíve.

Ugyanúgy, mint minden alkalommal, ha ebből a varázslatos álomból ébredt.

Újra és újra elöntötte a félelem.

Mi lesz, ha ez az álom sosem válik valóra…?